Miben különbözik a tényújságírás a vélemény-újságírástól? Mely műfajokban és hogyan valósítja ezt meg az újságíró?

A tömegkommunikáció az informálást, a tájékoztatási szolgáltatást, az ún. tájékoztató műfajokon keresztül gyakorolja. A tájékoztató műsoroknak, televízióhíradóknak és rádiós krónikáknak, az újságok híreinek, információinak, és tudósításainak a lehetőségek határait figyelembe véve az objektivitásra kell törekedniük, és óvakodni attól, hogy bármi féle ideológiai vagy politikai vezérfonalat szőjenek a tájékoztatásba. Tilos a tájékoztatást bármi módon összekeverni a véleményformálással. A hírek, tudosítások arra valók, hogy az adott tömegtájékoztatási eszköz hatástartományába – egy-egy újságnál az előfizető- vásárlóréteg, rádiónál a besugárzott hallgatói kör, televíziónál a nézők nagy családja, - tartozó polgárok hozzájuthassanak az őket körülvevő világ eseményeinek leírásához, képet kapjanak a valóságos világ valóságos szerkezeti arányainak megfelelő fontosságú információkról.

Az újságírás nem csak újságírásból áll

Az információkat hivatásszerűen megszerző, feldolgozó és közreadó szerkesztőségekkel szemben támasztott követelmény a tényszerűség, a pontosság, és a hitelesség, az aktualitás tükrében. Mindezek jelzik az objektivitás kritériumait is. Az objektivitást az határozza meg, hogy van-e hírértéke, vagy nincs az adott esetnek, eseménynek. Az objektív tájékoztatás mindig visszavezethető a tájékoztatásért felelős személyekre, döntéseiket meghatározó motivációkra. Felkészültségre, műveltségre, érzékenységre, emberi és újságírói tisztességre, arra az alapvető tulajdonságra, hogy a döntésben résztvevő személyek képesek legyenek megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Természetesen az objektivitásank határai vannak. A műsoridő és lapfelület egyaránt behatárolt. El kell dönteni, mi maradjon ki. A kimaradás szempontjait megadhatja az anyagok fontossági sorrendje, az aktualitás mikéntje, a közvélemény pillanatnyi állapota. Az objektivitás bizonyos korlátait tudomásul kell vennie az újságírónak, rovat-, és adásvezetőnek, szerkesztőnek, amikor olyan információ birtokába jut, amelynek közlése emberéleteket sodorhat veszélybe. Az élet védelme mindenképpen fontosabb és magasabbrendű kötelezettség a tájékoztatás újságíróra rótt kötelességtudatánál. A hír sokkal fontosabb annál, hogy csak elmondjuk, kivel, mivel, hol, mikor, hogyan, mi történt és miért, és azt gondoljuk, ezzel mindent tudunk a hírről. Fontos, hogy ne borítsuk föl a tájékoztató és vélemyénformáló műfajok arányát és viszonyát.

A tájékoztató műfajokkal szemben a publicisztika, az értelmezés és meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény. Állásfoglalás, amely a szerző, ill. a lap véleményét közvetíti az olvasónak. Ez a kritérium – a vélemény – különbözteti meg a publicisztikai műfajcsalád valamennyi (formában, szerkezetben, hangvételben különböző) tagját a tájékoztató műfajcsaládba sorolt írásoktól. A két műfajcsoport megkülönböztetése és következetes elhatárolása nemcsak a műfajismeret alapelve, a szerkesztésnek is írott, íratlan törvénye. „A hír szent, a vélemény szabad.”

A tényújságírás körébe tartozik a hír, a tudósítás, és egyes szakemberek szerint az interjú is. A hírek választ adnak a 4W (Who? – Ki?; When? – Mikor?, What? – Mit?; Where? – Hol?; és 1 H How? – Hogyan?) kérdésre. Objektív tartalommal rendelkeznek, és nem tartalmazhatnak véleményt. A tájékoztató műfajcsalád legjellemzőbb vonásai közé a tárgyszerűség és tényszerűség tartozik.

A vélemény-újságírás, azaz a publicisztikai újságírás elemei teljes mértékben tartalmazzák a véleményt. A publicisztika nyilvános közírás, illetve nyilvános közbeszéd. A publicisztika körébe tartozik: kommentár, jegyzet, vezércikk, nyílt levél, glossza, kritika, recenzió, karcolat vagy tollrajz, esszé, vitacikk, hírfej, útirajz, karikatúra, sajtófotó. A publicisztika megismerés önálló lehetőségeit hordozza, és új összefüggéseket tár fel a jelenségek között. A publicisztika reprezentatív műfaj, ami a rendszerváltás után alakult ki. A vélemény újság írás mondhatni „gyúlékony anyag, mindent szabad”. A publicisztika a latin eredetű publikus szóból származik jelentése nyilvános. Publico, publicare = közétesz, nyilvánosságra hoz.

• < Előző
• Következő >